Daniel Defoe: Robinson Crusoe – Helikon Zsebkönyvek 112.

„Ha a ti Istenetek lakik a napnál messzebb, és onnan hall titeket, akkor ő nagyobb isten Benamukinál, aki lakik nem olyan messze tőlünk.”

Egy gazdag angol ifjú hajótörése után lakatlan szigetre kerül. Az első rémület után, dacolva a természettel, nekiáll uralma alá hajtani csöppnyi birodalmát: vadállatokat szelídít meg, feltöri a földet, termel – s közben kínozza az egyedüllét, majd retteg az emberevőktől, akik időnként a szigetre látogatnak, hogy elvégezzék barbár rítusukat.
Aztán Péntekben, egy kedves bennszülöttben társra talál, s életének célja már nemcsak az, hogy valamikor még hazajusson, hanem az is, hogy Pénteket megtanítsa a keresztény Isten tiszteletére és a tiszta erkölcsre.
Robinson neve fogalom lett. A kalandos történetet mindenki elolvassa fiatalon, de a felnőtt érti meg igazán. Az először 1719-ben művet a világirodalom első „realista regényeként” tartják számon – bámulatos, hogy a mai ember számára is izgalmas és felemelő olvasmány.