Florence White: Napnak és holdnak csillaga

Elora Forres a háború utáni Skócia egy elfeledett városában, Ravenmire-ban él, amíg egy naplóban talált latin mondat ki nem szakítja a saját idejéből, és 1677-be sodorja. Oda, ahol a klánok és nemesi házak közötti hatalmi harc mindennapos, a boszorkányokat üldözik, és szövetségek nélkül eltaposhatnak. Elora hamar rájön, hogy nem bízhat senkiben, mégis kénytelen az őt védelmező klánvezér, Arden mellett maradni.

A hazajutás lehetetlennek tűnik: nem emlékszik, hogyan került ide, és azt sem tudja, hogyan térhetne vissza. A beilleszkedés ígérete hamar szertefoszlik, amikor kiderül, hogy ő maga is boszorkány.

Ám a mágia ebben a világban nem áldás, hanem átok.

Minden varázsige fájdalomból születik, és az újabb képességek nyomot hagynak a testen vagy a lélekben. Elorának pedig muszáj túlélnie, és megtanulnia irányítani az erejét, amellyel megóvhatja azokat, akik ezen a helyen a családot jelentik számára. Mindeközben a döntései nemcsak a saját sorsát alakítják, hanem Ardenét is, mikor megérti, hogy szeretni veszélyesebb, mint menekülni.

Elora végül kénytelen szembenézni a félelmeivel, és eldönteni, hogy hajlandó-e lemondani mindarról, amit Ravenmire követel tőle – emlékekről, kapcsolatokról és akár a jövőjéről is.