J. R. R. Tolkien: Vasudvard árulása

Vasudvard árulása folytatja A Homály visszatér, azaz A Gyűrűk Ura történetét. Tanúi lehetünk, hogyan szélesedik a mese, hogyan teremt új vidékeket és népeket a Ködhegységtől délre és keletre, meglátjuk Lothlórien és Galadriel felbukkanását, az enteket, akikről még nem tudni, a jó vagy a rossz oldalán állnak-e, Rohan lovasait, valamint Sarumant Vasudvard tornyában. Megleshetjük Aragorn és Éowyn első találkozását, amely egészen más irányt vesz, mint a szerző gondolta volna.
Középfölde földrajzának fejlődését mutatja be az először itt reprodukált eredeti térkép leírása, és olvashatunk a rúnák alakulásáról is a Függelékben.

„Aragorn megállt a vízmosás tetején. Sekély medence feküdt előtte, mint egy nagy mosdótál, málló peremén átcsapott a víz; a medence széléhez közel valami csillogón akadt meg a szeme. Felvette, és a fény felé emelte. Úgy festett, mint a frissen kinyílt bükkfalevél, szépséges és oda nem illő a téli reggelen.
– A tündeköpeny csatja! – kiáltotta egyszerre Legolas és Gimli, s mindketten a saját torkukhoz emelték kezüket; de az ő csatjaik nem hiányoztak.”