Ken Follett: Papírpénz

Tim Fitzpetersonra, a brit kormány energiaügyi miniszterhelyettesére ráuszítanak egy kis prostituáltat, majd megzsarolják: ha nem árulja el, ki kapja meg a Shield olajmező feltárási engedélyét, kiteregetik a sajtónak, hogy csalja a feleségét. Kik zsarolják meg?

Tony Cox, a hajdan kisstílű, ma már inkább feltörekvő vagány, a kis prostituált futtatója, egy jól menő klubhálózat tulajdonosa – és Felix Laski, a kétes hírű, ám nagymenő, dúsgazdag bankár, tőzsdespekuláns, aki meg akarja venni a Hamilton Konszernt, amelyik majd elnyeri az olajfúrási engedélyt. E látszólag egymástól teljesen független eseményekről informátorok és fülesek útján rendre értesül az Evening Post szerkesztősége. Mivel az összefüggésekre csak fokozatosan derül fény, egyetlen ifjú riporter, Kevin Hart kapiskálja csak, hogy óriási disznóság van készülőben, de főnöke, Arthur Cole hírszerkesztő-helyettes, no meg a főszerkesztő letorkolja: a Post csak olyasmit közölhet, amit biztosan tud – a szóbeszéd, a pletyka a búlvárlapok műfaja.
Mire délutánra kiderül, hogyan kapcsolódik össze a miniszterhelyettes öngyilkossága a vagyont érő olajkutatási engedéllyel meg a páncélautó elrablásával, és mi fűzi össze Tim Fitzpetersont, Tony Coxot meg Felix Laskit, addigra késő: a fiatal újságíró, Kevin Hart hiába szimatolta meg a szenzációs sztorit, azt nem lehet nyilvánosságra hozni…