Margaret Mitchell: Elfújta a szél 1-2.

Hattie McDaniel 1940-ben a legjobb női mellékszereplő Oscar-díját vihette haza az 1939-ben bemutatott Elfújta a szél című filmben nyújtott alakításáért. Igaz, a további kilenc Oscar-szobrocskát is e filmnek juttató díjátadó gálán feketeként nem ülhetett a főszerepekben tündöklő Vivien Leigh és Clark Gable mellett. A szegregációs törvények miatt neki csak a terem hátuljában biztosítottak asztalt.
Margaret Mitchell 1936-ban megjelent, hatalmas sikerű, Pulitzer-díjas, azonos című – több mint 30 millió példányban elkelt, 27 nyelvre, köztük 1937-ben Kosáryné Réz Lola által magyarra is lefordított – regénye, ahogy filmes adaptációja is, máig kiemelten fontos szerepet játszik az amerikai kulturális-nemzeti önmeghatározásban: a polgárháborús közegben mutatva meg az öntudatos és önálló nő érvényesülésének lehetőségeit a kor erősen patriarchális, szexista, a nőket korlátok közé szorító társadalmi elvárásaival szemben.
A minden idők egyik legnagyobb szerelmes regényéből készült film a Black Lives Matter civil afroamerikai jogvédő mozgalom szerint azonban mindeközben a feketéket kivétel nélkül előítéletesen – szolgalelkűnek, ostobának, lustának – ábrázolja, míg pozitívan viszonyul a rabszolgatartáshoz.
2020-ban a tiltakozásokat követően ezért a filmklasszikus egy időre el is tűnt a filmcsatornák kínálatából, majd nemsokára két rövid magyarázó videó kíséretében helyezték vissza: film- és kortörténeti kontextusba helyezve a műalkotást. Annyi bizonyos, a Scarlett O’Hara, a gazdag ültetvényes lányának viharos, és szenvedélyes életét bemutató regény, Észak és Dél harca közepette, korhű és ezzel együtt értékes dokumentuma Amerika vitákat generáló kulturális-politikai történetének – s nem mellesleg a mai napig lebilincselő irodalmi olvasmány.